2016. május 24., kedd

Hollandiai kalandozások 2016. május


A tavaszi nagy attrakció Hollandiában Keukenhofban a virágkiállítás. Természetesen a tulipánok a főszereplők, a többi hagymás virág csak kísérő. A termelők készítik a virágágyásokat. Évente 7 millió virághagymát ültetnek el 32 hektáron. Órákig jártuk a parkot és mindig újabb és újabb szépségeket fedeztünk fel.
A repülőtérről a nyitvatartás két hónapja alatt közvetlen buszjáratok viszik a látogatókat a park bejáratáig.




Következő nap Rhenen város környékét fedeztük fel. Meglátogattuk a II. világháború hősi halottainak emlékhelyét. Itt húzódott a Grebbelinie védelmi vonal, amit fel kellett adniuk a hollandoknak.



Bejártuk a Blauwe Kamer természetvédelmi területet. A Nederrijn (Alsó-Rajna) mellett ló és vízimadár rezervátum figyelhető meg.





A Bunnik közeli remek palacsintázóban vacsoráztunk (Theehuis Rhijnauwen). A vacsora megkövetelt egy jókora sétát. A Tekergő Rajna partján gyönyörködtünk a vízben, a cseresznyéskertben, az evezősökben a piknikelő fiatal párban. És megláttuk a kis táblát a sétaút mellett: Hollandia legszebb sétaútjának választották 2015-ben. Nem csoda!





Elérkezett a várva várt nap. Felkerestük a Rijks Múzeumot. Közel tíz évig újították fel, nagyon kíváncsiak voltunk az eredményre. Hát igen! A kiállított tárgyak üveg vitrinei körbejárhatóak, sötét háttér előtt a legapróbb részleteket is megfigyelheti a látogató a tökéletes megvilágításban. A hajózás történetéhez kapcsolódó tárgyaktól kezdve, fegyvereken át porcelánig, üveg edényekig számtalan gyűjtemény megcsodálható. A legféltettebb kincsüket az épület fő hajójának végében helyezték el. Ahogy belép az ember a csarnokba, már messziről megpillantja Rembrandt Éjjeli őrjárat című művét. A megközelítése során újabb és újabb remekművek mellett haladunk el, ezek két oldalt kis beugrókban sorakoznak. Végül elérjük a kiemelt helyet elfoglaló Éjjeli őrjáratot. Gondosan őrzik, de megközelíthető, a részleteket is meg lehet figyelni.  Olyan 5-6 órát töltöttünk a múzeumban, csak a fizikai kimerültség miatt hagytuk el.




Haza kerülővel mentünk, elmentünk sétálni Broek in Waterlandba. Ennek a kis falunak a történelmi magja megmaradt. Icipici meseházakban élnek mai napig.

A következő nap farmok közötti túrát kerestünk, Hackfortra esett a választásunk. Itt egy kis kastély és farmok között gyalogoltunk a gyönyörű napsütésben. 



Délután megmásztuk Utrecht dómjának tornyát. Olyan keskeny csigalépcsőkön kellett haladnunk, hogy a hátizsákot megőrzőbe kellett tenni, mert nem fért volna el. A 112 méter magas tornyot 465 lépcsőfok megmászásával hódítottuk meg.




Következő napi úti célunk Enkhuizen városka volt, ahol egy csodálatos szabadtéri skanzent építettek fel. Van itt minden, a több száz éves házaktól kezdve, templom, hentes, cukrász iskola eredeti berendezéssel  és a halászfalvak épületei. Egész napos program a felfedezése. A hajó gyűjteményt se hagyjuk ki.






Utolsó napunkon ismét Amszterdamot kerestük fel. A gyönyörű nyári nap mindenkit kicsalt az utcákra, vizekre, parkokba. Gyakorlatilag mozdulni sem lehetett. Visszagondolva csak nevetünk rajta, de ott elég nyomasztó érzés volt a rengeteg ember . És még csak május eleje volt, hol van még a turista főszezon?



Szép volt pár nap Holllandiában, de végre hazaérkeztünk a jó Bükk-hegységünkbe. Megállapítottuk, hogy ennél szebb és jobb hely valóban nincs a világon.




2014. december 21., vasárnap

2014. október 28., kedd

Lázbérci víztározó - magán teljesítmény túrán

Néhány évvel ezelőtt, pontosan 2009-ben, tettünk egy körtúrát a Lázbérci víztározónál. Gyönyörködtünk a tóban, majd a Szalamandra tanösvényen felsétáltunk az Eszkála tetőre, ahonnan ez a kép tárult elénk.


Mivel ma gyönyörűen sütött az őszi nap, egy felhőt sem lehetett látni az égen, elindultunk, hogy újra felkeressük azt a helyet, ahol a fenti képet készítettük. Szerettük volna őszi színekben is megörökíteni ezt a látványt. Nagy nekikészülődésre nem volt szükség, ismertnek nyilvánítottuk a terepet és elindultunk.

Uppony parkolóban a focipályánál letettük az autót és megindultunk az Upponyi-szorosba. Ez hazánk egyik leghosszabb szurdoka. Gyönyörű sziklafalak magasodnak felénk, balról kereszt a legmagasabb ponton, a Kalica tetőn. 500 métert haladtunk a néhol 170 méter magasságot is elérő sziklafalak között a Csernely patak partján. Majd a fák között felsejlett a tó.


Ahogy itt haladtunk a víz mellett, már alig vártuk, hogy felérjünk a kilátó részre és gyönyörködjünk a napsütötte panorámában. Keresgélnünk kellett az Eszkála tetőre vezető Szalamandra tanösvényt, a fekete-sárga jelzést, de megtaláltuk! Haladtunk egy darabig, de korai volt az örömünk. Először az ösvényt olyan két méter magas, gyertyános nőtte be, sok helyen kimosódott a talaj, nagyon lassan haladtunk a nehéz, veszélyes terepen. Majd következett a meglepetés! Valószínűleg egy hatalmas vihar széldöntvényei keresztezték az utat. Mivel bíztunk benne, ez csak rövid szakasz lehet, megindultunk. Indultunk? Hol térden csúsztunk, hol a kidőlt fákon hasmánt másztunk át, csak izzadtságosan és nagyon lassan haladtunk a veszélyes terepen. Aztán rá kellett jönnünk, hogy ez nem csak pár kidőlt fa, hanem rengeteg, ameddig a szem ellát. Köztük számtalan elfekedett fatörzs, valószínűleg villámcsapás okozta tűztől. Dönteni kellett, merre tovább? Vissza vagy előre? Olyan szörnyű terepen érkeztünk idáig, hogy az előre menekülést választottuk. A szenes fatörzseken hasalva, a hatalmas, kifordult gyökerek helyén az üregekben mászva küzdöttünk tovább. Végre ligetes, tiszta szép őszi erdőbe értünk, de a csúcson már lekéstünk a jó fényviszonyokról. Így csak az alábbi képet sikerült készíteni az Eszkála tetőről. Azért ez sem rossz, főleg, mennyit szenvedtünk érte. 


Az utat a kék háromszög jelzésen folytattuk a falu felé. Aki szeretne feljutni erre a kilátó pontra, javasoljuk, hogy a faluból ezen az úton közelítse meg. Meredek, de legalább járható.

A bejárt út térképe és további fényképek itt.





2014. február 23., vasárnap

2014. január 11., szombat

Tavasz a télben

Egyelőre se hónak, se hidegnek híre-hamva nincs. Viszont a köd néha beborítja a hegyet. Elhatároztuk, hogy a felhők fölé emelkedünk, így készült ez a kép Bánkúton a ködfolyóról.


Felkerestük Magos-kőt is szép kilátásért.


Innen körbetekintve megpillantottuk a legalább 20 kilométerre fekvő Miskolcot is. Mintha repülőgépről tekintettünk volna le!