Nagyon
érdekes tanulmány jelent meg a Földrajzi értesítő 1983-as számában.
Dr. Molnár
Katalin – Dr. Tózsa István: Az
idegenforgalmi potenciál számítógépes, térképi meghatározása
A metódusuk
lényege, hogy a vizsgált területet kis egységekre bontják és azokat
meghatározott számszerűsített jellemzők alapján vizsgálják.
Répáshuta
Északi határában egy 4 km2-es területet jelöltek ki. Felosztották 100x100
méteres egységekre, vagyis 400 db egyhektáros egységet alakítottak ki. 16
környezeti és gazdasági jellemzőt vettek
figyelembe, tehát minden mutatóra elkészítve a vizsgálatot, 16 „térképet”
kaptak.
Mivel
Répáshuta idegenforgalmi hasznosításának tervében a szánkózásra és síelésre
gondoltak, az ehhez kapcsolódó természeti, társadalmi jellemzők különböző
súlyokkal szerepeltek a számításban.
Ilyen
jellemzők többek között a lejtőszög, hótakarós napok száma, közlekedés,
vendéglátás helyben, közmű.
Mai szemmel
a legérdekesebb, hogy a 16 digitális térképet, a megállapított súlyozásokat
bonyolult algoritmussal lyukkártya- és
mágnesszalag segítségével működő számítógéppel elemezték és a következő
összegző térképet kapták:
A
következtetésük az, hogy a Kovács-műhely területe a legalkalmasabb a téli
sportokra és idegenforgalmi hasznosításra.
Az elmúlt 40
évben a környezet olyan mértékben változott, hogy szerencsések vagyunk, hogy ez
a javaslat nem valósult meg.
