Gyönyörű novemberi napot jósolt a meteorológia és reggel valóban ragyogó napsütésre ébredtünk. Elhatároztuk, hogy felfedezünk Tar-kőre egy olyan útvonalat, amerre még nem jártunk.
A Bánya-hegyi parkolótól indultunk és a zöld négyszögön haladtunk, míg el nem értük a Hármas határt jelző táblát.
A Nagymezei tanösvény dózer útján folytattuk utunkat, amíg az első elágazásnál le nem tértünk róla balra egy jelöletlen dózer útra. A Kis-kőhát és a Nagy-kőhát alatt kanyarogtunk vízszintben. Menet közben falubelieket láttunk és köszöntöttünk, akik ritkítást végeztek. A Keskeny-rétnél értük el az országos kék túra kék sávval jelzett ösvényét. Felkapaszkodtunk 950 méterre a Tar-kőhöz. November végén egy szál pulóverben a megszokhatatlan szép látvány fogadott minket. Itt tartottunk pihenőt, ebéd- és fényképezés szünetet. A kék Δ-ön folytattuk nyugati irányban utunkat, míg ismét elértük az országos kék túra kék sávját. Pár száz métert haladtunk rajta, majd a délre elágazó zöld sávval jelzett ösvényen ereszkedésbe kezdtünk, amíg el nem értük a becsatlakozó kék + jelzést. Kelet felé folytatva utunkat, folyamatos ereszkedéssel két dózer út kereszteződésébe jutottunk. Innen a zöld O jelzést követtük. Meredek kaptató következett. A kíváncsian várt Hárs-kút nem adott vizet, de jó ürügyet adott egy kis pihenőre. Folytattuk a kapaszkodást. Végre elértük a zöld sávval jelzett Török utat. Szép ligetes erdőben haladtunk jó darabig vízszintben, míg hatalmas fák irtás rétjére nem értünk. Itt egy darabig elidőztünk, találgatva, mi mindent élhettek meg ezek a hatalmas fák. Újabb meredek kapaszkodó következett, ezt leküzdve már csak kényelmes nézelődéssel telt az idő, amíg vissza nem értünk a zöld négyszög jelzésre, majd leereszkedtünk a Bánya-hegyi parkolóba.
Még több kép itt.
